Dö Biginning
Van ez a zenekarosdi dolog...
Gimis korban hallgatunk ezt azt, amazt, és ha épp nem a drum and bass határozza meg a lelki fejlődésünket, még az is lehet hogy a halálfejes póló mellett elkezdünk tanulni valami hangszeren. Az autodidakta fejlődés meghatározó eleme töri/biosz óra közti szünetben a metallica (kliséknél maradva a nothing else matters), nirvana, radiohead, alternatívabb körökben kispál dalok módszeres megtanulása egymástól, matekfüzetbe rajzolt tabokból. Persze idővel alapítunk zenekart, és minden vágyunk, hogy fellépjünk az iskolai diáknapokon, "legálisan" tömegbe ugorjunk az osztályfőnök szeme láttára, és mégis, imponáljunk egy kicsit Szabó Rékának a 10c-ből akit még megszólítani se mertünk.
Évekkel később Szabó Réka már a sokadik egyetemi bulin issza a vbk-t és már rég szakítottunk. Mi meg már nem akarunk body surfölni, se sört locsolni a tömegbe, szóval marad a spontán önmegvalósítás, de az nagyon.